Aces Projekt 2011

        • Megjelenés újságokban - Newspapers

        • A Dunatáj című hetilapban jelent meg 2011 decemberében:

          JÓT TENNI JÓ

          Ez a vezérgondolata az ACES / Academy of Central European Schools, Közép-Európai Iskolák Akadémiája / projektjének, amelyet az önkéntesség jegyében hirdetett meg az iskolák számára.

          2011 ugyanis az Önkéntesség Európai Éveként telt el és fejeződik be nemsokára. Az év szlogenjévé választott mondat szellemét: „Légy önkéntes, tégy a változásokért!” – nagyon sokan követték, tették magukévá, hiszen a segítségre egyre nagyobb szükség van.

           

          Segíteni sokféleképpen lehet. Egyik leghatékonyabb módja az önkéntesség, mely tevékenységet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül.

          A „fizetség” a jó társaság, az együttlét öröme, az emberi kapcsolatok, az önkifejezési lehetőség, az elismerés, a hasznosság érzése, a segíteni tudás.

          Az önkéntességből tehát nem csupán az érintett közösség, hanem maga az önkéntes is profitál: szolidaritást, toleranciát tanul. Ezért érdemes ezt a tevékenységet még gyermekkorban elkezdeni, így nagyobb az esélye annak, hogy fiataljaink elfogadóbb és befogadóbb felnőtteké válnak.

          Számos hír érkezett a legkülönfélébb tevékenységekről és megmozdulásokról, amelyek főként a fiatalok kezdeményezéséből születtek. Ez megfelel a felmérések eredményeinek is, miszerint az önkéntes munkára hajlók legtöbben a tizenévesek és a nyugdíjasok köréből kerülnek ki.

           

          Az ACES meghirdetett pályázatára a csicsói Gáspár Sámuel Alapiskola és Óvoda 11 diákja is felfigyelt, és társulva a debreceni Karácsony Sándor és a bihari / Románia / Gáspár Sándor Általános Iskolával, közös projektbe fogott, hiszen jót tenni jó, de együtt tenni, még jobb.

          Az önkéntes projektek megvalósítása közben ugyanis rengeteget tanulhatnak, új barátokra lelhetnek, és tapasztalati úton olyan készségeket sajátíthatnak el, amelyeket az iskolapadban nem lehet megszerezni, miközben rengeteg meglepetés és örömforrás is várja őket.    

          A projekttevékenységet 2011 szeptembere és 2012 márciusa között kell megvalósítani, és mára a következő munkálatokat végezték el:

          a debreceni iskola játszóterének fából készült tárgyait közösen újrafestették,  mindhárom országban murál-morál festést végeztek / nagy felületen nagy méretben falfestés, mellyel a falakat mintegy ”életre keltik”/, facsemetéket, virágokat ültettek, parkosítottak, a csicsói iskolások cipősdoboz méretű csomagokat küldtek az egyházak segítségével a rászorulóknak, és minden megmozdulásukról fényképes naplót készítettek, ezt saját gondolataiknak bejegyzésével színesítették.

          Mivel a tanulók a 12-14 éves korosztályhoz tartoznak, egy-egy pedagógus vállalta a kíséretüket, akik segítik őket élményeik feldolgozásában is. Ők: Geréné Kristóf Katalin és Bálega János / Magyarország /, Oros Erika / Románia /, Buglos Bödők Terézia / Szlovákia /. 

          A három iskola önkéntesei – összesen 24 kisdiák - először 2011 októberében találkoztak Debrecenben, ahol három napot töltöttek el, és nemcsak közösen munkálkodtak, hanem kirándultak, néptáncot tanultak, ellátogattak a Csokonai Színházba, megtekintették Eger és Sárospatak várát, ismerkedtek egymás kultúrájával és gasztronómiájával is.   

          Hasonló együttlétre került sor decemberben, Szlovákiában is, ahol kiértékelték a gyerekek közös tevékenységét, átadták az okleveleket és ajándékokat. Nem feledkeztek meg arról sem, hogy szóban és írásban megköszönjék azoknak az intézményeknek, vállalatoknak az önzetlen segítségét, amelyek lehetővé tették a tanulók számára az önkéntes munkálkodást. A záró találkozó februárban Erdélyben lesz, ide azonban a csicsói gyerekek a nagy távolság miatt nem utaznak el.

           

          Lehetőségem volt találkozni a nemzetközi csapattal egy borongós, nyirkos december eleji délutánon. Pozsonyból érkeztek, / megnézték a város nevezetességeit /, és késő délután érkeztek Komáromba. Bizonyára éhesek és fáradtak voltak már, de megható volt az a figyelem, amellyel Jókai városa felé fordultak. Minden érdekelte őket, a vár, az Európa Udvar épületei, szobrai, a Tiszti Pavilon, Jókai szülőháza / az író szobrát kétszer is megtekintették /… de nyitottak voltak minden iránt, lelkesek és rendkívül rokonszenvesek.

          Becsülöm őket, mert olyan munkát végeznek, amellyel hozzájárulnak egy összetartó társadalom kialakításához. Az önkéntesség, szolidaritás, közösségépítés és ápolás – olyan európai alapértékek, melyeket népszerűsíteni érdemes, sőt szükségszerű.

          Egyben mélységesen sajnálom a csicsói gyerekeket, akik a fináléban már nem vehetnek részt, hiszen Erdély messze van, az üzemanyag viszont drága.

          Nálunk ez már így van, ACES tervez, euró végez!

          Hajrá Csicsó!

           

                            Gálfi Mária